18.fejezet - Vibráló fények

/TaeHyung/

A határozottsága hihetetlen volt számomra, igazából arra az ötletemre is válaszolhatott volna ilyen határozottan, hogy legyen a barátnőm, de valahogy az a rész nem tetszett neki. Kár érte. Elengedtem az arcát a kezem fogságából, s amint a csodás ajkaira pillantottam, megint csak erős kényszert éreztem, hogy megcsókoljam. Értetlenül nézett rám, sejtettem, hogy épp annyira össze van zavarodva, mint én, ami rám nagyon nem jellemző.

–        Tudod, miért nem jó ötlet ez? – kérdeztem pár pillanatnyi hallgatás után.

–        Mármint mi? – értetlenkedett, és letette magát az ágy szélére.

–        Hogy veled aludjak.

–        Csak alszunk – vágta rá azonnal.

–        Persze – mondtam némi gúnyos éllel. – Annyira gyűlölöm, hogy csak szórakozol velem.

–        Nem is igaz – háborodott fel, s villámló tekintettel meredt rám.

–        De! – vágta vissza. – Közel húzol magadhoz, majd amint megjelenik JungKook azonnal ellöksz magadtól, és ezt baromira nem szeretem.

–        Maradj velem, kérlek! – lépett át a megállapításomon, és a hangja könyörgővé vált. Most komolyan, muszáj ezt játszania velem állandó jelleggel.

–        Miért?

–        Mert szükségem van valakire – mondta továbbra is könyörögve nézve rám, és nem tudtam neki nemet mondani. Bár a „valakire” kifejezés megint nem tetszett, hiszen jelen pillanatban csupán egy állomás vagyok az életében, ami kicsit sem díjaztam.

–        Jól van! – sóhajtottam lemondóan. – De közlöm veled, hogy nem hoztam magammal semmit sem.

–        Az nem probléma – vonta meg vállát.

–        Bár ha akarod, alhatok pucéran is – mondtam egy perverz mosoly keretében.

–        Szó sincs róla – ellenkezett hevesen. – Zuhany nélkül amúgy sem engedlek be az ágyamba.

–        Akkor alszom a földön – jelentettem be hétköznapi hangon, mire HyeMi csak a szemét forgatta.

–        Maradj itt, hozok neked valamit! – állt fel, és sebesen távozott a szobából.

Nem voltam abban biztos, hogy jó ötlet, amit teszek. Többféle szempontból is hülyeségre készülök, hiszen tudtam, hogy nem teljesen józan, lehetséges, hogy olyan ökörségekre próbál majd rávenni, amiket nem akarok. Na, jó... akarok, csak nem egyáltalán nem bízom abban, hogy összejön. Kínzom magam azzal is, hogy a közelében vagyok, amikor az első adandó alkalommal Kookhoz rohanna, ha lehetne, nem törődve velem és az iránta érzett heves érzelmeimmel. Lehet persze, hogy csak én reagálom túl, és nem is jelent nekem semmi komolyabbat, csak NaRi után szükségem lenne egy pótlékra, mindenféle oldalról nézve. Persze, amint túltettem magam a NaRi-ügyön, volt egy-két kalandom, de komolyabb kapcsolatom azóta nem. Azt sem mondhatom, hogy teljes önmegtartóztatásban éltem, mert ha adódott arra alkalom, hogy felszedjek egy-két jó csajt egy-egy éjszakára, megtettem, de ez csak szex és más semmi kapcsolat. Mindösszesen ösztön, és HyeMire egyszerűen képtelen voltam így tekinteni. Boldoggá akartam tenni, még akkor is, ha ő ezt nem hagyja. Teljesen megbolondultam.

Az ágy szélén üldögélve vártam arra, hogy visszatérjen, és amint belépett a szobába, hozzám vágott egy sötétkék törülközőt. Letett az ágyra egy piros még kicsomagolatlan pólót, és egy szintét bontatlan csomagolásban lévő piros, fehér szívekkel díszítette bokszert. Elképedve néztem rá, nem voltam biztos abban, hogy pont ilyenre van szükségem.

–        Mi lenne, ha mégis egy szál „lógóban” rohangálnék? – vetettem fel, de a lány pillantása azonnal nemleges választ jelentett.

–        Van egy hatalmas ollóm – válaszolta végül, mire egy grimaszra futott tőlem mindösszesen.

–        Bocs, de ama féltett testrészemet szeretném még használni is, elsősorban nálad – jelent meg egy újabb perverz mosoly az arcomon.

–        Aha – forgatta a szemét a lány. – Bocsika, de nincs más, nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, mi van rajtad, ha alszol.

–        Alhatok pucéran is – ismételtem meg magam, hátha sikerül meggyőznöm. – De csak, ha te is.

–        Tudod, merre van a fürdő – mutatott az ajtó irányába, így egy csüggedt sóhaj keretében magamhoz vettem a dolgokat, melyeket rám sózott, és azokkal együtt vonultam el zuhanyozni.

-

Amikor visszaértem, már nyakig betakarózva aludt. Egy pillanatig agyaltam azon, hogy fogom magam és lelépek. Nincs nekem szükségem arra, hogy még jobban fájdítsa a szívem, ezzel a viselkedésével. Nem tudja, hogy mit akar, az a baj, hogy az első benyomásnak hisz még mindig, és nem lépett tovább, s leginkább nem hisz a többieknek, akik már a legelejétől kezdve figyelmeztetik arra, hogy JungKook nem egészen az, akinek mutatja magát. Ha engem kérdezne valaki, azt mondanám, egyáltalán nem az, akinek a lányok szemében mutatja magát, de valahogy az, az érzésem, hogy a lányoknak manapság az kell, hogy megalázzák őket, kihasználják testileg, és darabokra törjék a szívüket. Valahogy mintha ezt igényelnék, és nem pedig a törődést, úgy érzem, egyre kevésbé értem a női nemet. Amint bebújtam mellé, mivel csak nem másítottam meg a szavam, megmozdult, és álmos fejjel nézett rám.

–        Azt hittem, leléptél – jegyezte meg csendesen.

–        Agyaltam rajta! – mondtam teljesen őszintén. – De mivel zárva van az ajtó!

–        Kimászhattál volna az ablakon is – folytatta. – Én kinézem belőled.

–        Igen? – nevettem el magam. Miket nem feltételez rólam. – Nem szegem meg sosem az ígéretemet.

–        Ez becsülendő – ismerte el, majd nagy meglepetésemre megsimogatta az arcomat. – Aludj jól!

–        Apád nem fog leszidni, hogy itt vagyok, ráadásul egy ágyban veled? – faggatóztam enyhe aggodalommal a hangomban.

–        Nem, mintha érdekelne – felelte vállvonogatva, majd megfordult a másik oldalára, háta fordítva nekem.

Nem mondott utána semmi,t de én akkor is aggódtam egy kicsit, hiszen az apja nem igazán kedvelt meg engem az első találkozásunk alkalmával. Nem szerettem volna, ha HyeMi bűnhődik miattam. Pár pillanattal később halk szuszogás erősített meg abban, hogy a lány már vissza is aludt. Nem tudtam mást tenni, csupán lehunytam a szemem, és átadtam magam az álomvilágnak.

Hajnal lehetett, amikor odakintről, mármint az ajtón túlról, zaj hallatszott. Azonnal felültem, valahogy a belső veszélyjelzés aktivizálódni látszott. Mivel apán gyakran hajnaltájt lendült be, sőt sosem lehet tudni, mikor törnek be, igyekeztem mindig éber lenni. Hallottam, hogy valaki pakolászik a konyhában, a fürdőbe, illetve kulcsot is használ.

–        Nyugodj meg! – nyomott vissza HyeMi a párnára, olyan tudatosan, mintha egy gyermeket kéne visszafektetnie aludni, pontosabban csak akart, mert nem hagytam magam. – Csak apám az! Munkába indul.

–        De szombat van – ellenkeztem.

–        Az nem számít.

–        És még csak hajnali öt óra – vetettem ellen továbbra is. Nem hittem el, hogy ilyenkor is dolgoznia kell valakinek.

–        Hatra jár dolgozni, és gyakran nincs szabadnapja sem.

–        Nem jár neki?

–        De, csak a túlórákat is bevállalja, hogy tudjunk minden finanszírozni – magyarázta a lány, fel sem kelve az ágyból, a haja a párnán terült el, és olyan volt számomra, mint egy angyal. – Tudom, hogy rosszul hangzik, de nem tudtam róla lebeszélni, ő megy és csinálja, neki nem számít semmi, csak, hogy nekem jó legyen, félek, hogy amiatt, ahogy néha beszélek vele, hálátlannak tart majd.

–        Tán csak nem – mosolyodtam el biztatóan, majd mire a kinti zaj teljesen elcsendesült, visszafeküdtem

–        Aludj tovább! – mondta végül, és ezúttal nem ellenkeztem.

A beáramló arany, sárga és narancssárga fények vibrálására ébredtem fel, és a napsugarakból ítélve már lehetett úgy tíz óra környékén. Ilyen sokáig én sosem szoktam aludni, mivel szoktam anyunak segíteni, például bevásárolni, vigyázni a húgomra, meg ilyenek, hogy előrébb legyen, ne készüljön ki, legyen mindig ideje pihenni. De most egy ágyban voltam vágyaim elérhetetlen tárgyával, aki olyan közel volt hozzám, és egyben olyan távol is. Teljesen elkalandoztak a gondolataim azzal kapcsolatban, mi lenne, ha nem lennék ennyire úriember, és csak egyetlen egyszer használnám ki a lehetőséget, hogy kettesben vagyunk, sőt kicsivel oldottabban viselkedik. Biztos voltam abban, hogy lelkiismeret-furdalásom lenne, még akkor is, ha esetleg élvezné minden egyes mozdulatomat, illetve tettemet. A hátamon feküdtem, a derekamon pihent a takaróm, és a tarkóm alá tett kezekkel bámultam a plafont. Totálisan lefoglaltak a saját, és kissé kétségbe esett gondolataim, amikor azt vettem észre, hogy a mellett fekvő alak, igencsak éber, rögtön kényelembe helyezkedett rajtam, a lábai kétoldalt helyezkedtek el a derekam mellett, és az a mesés hajtömeg azonnal a képembe lógott.

–        Mi a fenét művelsz? – kérdeztem hirtelen meglepődve, a kezemet pedig sebesen kivettem a fejem alól, amúgy is zsibbadásnak indultak.

–        Kérdezni akartam valamit – felelte gondolkodás nélkül.

–        És ezt pont úgy kell, hogy rám hozod a szívbaj? – mérgelődtem. Nem mintha nem tetszett volna a szituáció, de az, hogy ő irányított, még hacsak a kérdései miatt is, éberre kapcsolta a nemesebbik testrészemet is, ám ha beindulok, nem lesz menekvés. Ezt neki is megmondtam, hogy egyszer ellent tudtam állni, de többet nem fogok. – Gyorsan mondd, és mássz le rólam! – utasítottam gorombán.

–        Jaj! – adta elő a kamu drámázást. – Ne csinálj úgy, mintha nem tetszene.

–        Nos, lebuktam – feleltem mosolyogva. – Akkor?

–        Te most komolyan meg akartad fektetni NaRit? – bökte ki ijesztően nyíltan a kérdését, amire hirtelen válaszolni sem tudtam.

–        Hű, ez aztán a kérdés – nyögtem ki végül. – Bár kissé helytelen, mert nem kellett volna feküdni sem hozzá.

–        Szemét – vágta a fejemhez dühösen. – Tudod, hogy értettem.

–        Meglehet – vontam meg a vállam egyszerűen. Már megint féltékeny volt, láttam rajta, ám ennek ellenére, még magának sem merte bevallani, hogy igenis jelentek neki valamit.

–        Miért? – kérdezett rá határozottan.

–        Remélem, feltűnt, hogy pasiból vagyok, és azt a rengeteg frusztrációt, amit okoztál, valakin le kellett volna már vezetnem – mondtam el az igazságot, meglepően feldühödve.

–        Ez nem magyarázat semmire – fejtette ki a véleményét.

–        Próbáld ki, milyen.

–        Mert szerinted, nem tudom – vágott vissza, még mindig hevesen.

Pár pillanatig hallgattunk, konok pillantását nem vette le rólam, és a pozícióját is mereven tartotta. Semeddig nem tartott volna őt levakarni magamról, vagy épp egy szempillantás alatt magam alá tudtam volna helyezni, de a lepődöttségén kívül, csak pofonokkal lettem volna gazdagabb.

–        Nézd, nem lett volna semmi komoly – próbálkoztam meggyőzni őt, és eddig teljesen mozdulatlan voltam, a kezeim a testem mellett hevertek, és kíváncsi lettem volna, mit reagál, ha a combjait betámadom, mivel rajta mindösszesen egy hosszabb póló volt, narancsszínben, nagyon könnyen megfoszthattam volna tőle. – Ez csak olyan... szex és más semmi.

–        Ti pasik annyira együgyűek vagytok, hagyjátok, hogy a farkatok vezéreljen – dühöngött, a szeme szinte villámokat szórt, én pedig remekül elszórakoztam a kitörésén.

–        Ezt kikérem magamnak – nevettem, mire HyeMi ököllel a mellkasomra akart ütni, de egy egyszerű mozdulattal megállítottam. Elkaptam a kezét, megszorítottam, mire felszisszent. – Amennyiben ilyen lennék, az első alkoholmámorosabb estéden az ágyamban végzed, és nem alvás céljából.

Erre nem reagált, hanem közelebb hajolt hozzám, a hajtincsei még jobban az arcomba kerültek, és kezdett eléggé idegesíteni. Megfogtam azokat a zavaró tincseket, és a nyakánál összefogtam hátul. Nem igazán a hajával akartam jó lakni, tetszettek a fürtjei is, meg úgy minden porcikája, de akkor is az idegeimre ment. Alig öt centi választott el az ajkaitól, annyira meg akartam csókolni, birtokolni akartam a testét, nem foglalkozva semmivel, csak a pillanatra figyelni.

–        Mi lenne, ha... – fogott bele, amint ismét megnövelte köztünk a távolságot, ám láttam rajta, hogy valahogy keresi a helyes kifejezéseket a mondanivalójára. – Ha velem valósítanád meg azt, amit NaRival akartál?

Hirtelen fel sem fogtam, hogy mit is mondott valójában. Most komolyan ezüsttálcán kínálja fel magát csak azért, mert az exemet megkörnyékeztem, vagy épp fordítva.

–        Szó sincs róla! – ellenkeztem azonnal.

–        Úgy tűnik, hogy nem kellek eléggé! – gúnyolódott, a hirtelen bekövetkező személyiség változásával pedig egyenesen nem tudtam, mit kezdeni.

–        Ez nem igaz!

–        Akkor pontosítok. Csak neked nem kellek eléggé.

–        Tévedsz! – Emeltem meg kissé a hangomat, kezdett nagyon kiborítani a makacssága. – Én vagyok az egyetlen, akinek valóban kellenél, és sokkal többre, mint amire éppen rá akarsz venni, de nem akarom, hogy olyat tegyél, amit megbánnál.

–        Pedig te magad mondtad, hogy azt akarod, emlékezzek, és most tudnék is, hacsak valójában nincs is mire. – A hangja csak úgy csöpögött a gúnytól, én pedig nagyon szívesen lerohantam volna, hogy igenis bebizonyítsam, mire vagyok képes.

–        Az meglehet, de gondolj bele, hogy ha megtesszük, hogyan fogsz elmenni mellettem, hogyan fogsz tudni beülni az órákra, hogyan fogjuk kezelni a helyzetet. Túl közeli ismerősök vagyunk ahhoz, hogy ilyeneket tegyünk – magyarázkodtam agresszívan, és ki akartam szállni ebből az őrült játékból, de főleg ki akartam kászálódni a lány törékeny teste alól.

–        Elfelejtsük! – vonta meg a vállát, tudtam, hogy alaposan végig sem gondolta. – Amióta emlékszem, hogy mit tettem, nem bírom kiverni a fejemből, kíváncsi vagyok, tudni akarom, hogy milyen a folytatás, ha ilyen jól csókolsz, ha ennyire szenvedélyes vagy, egyszerűen nem hagy nyugodni napok óta – ismerte el, és majdnem hogy könnyes szemekkel nézett rám. Változatlanul nem hittem a fülemnek, éppen pozitív formában emleget, amit tőle nem igazán hallottam eddig, de kétségbe ejtett, hogy a kíváncsisága miatt tervez ostoba döntést hozni.

–        Ha csak ennyit nem vagy képes elfelejteni, akkor ezt, hogy lennél? – tettem fel az első kérdésemet a problémával kapcsolatban.

–        Nem tudom – sóhajtott lemondóan. – De akkor is azon vagyok, hogy itt és most nagyon szívesen benne lennék, egy... – itt elgondolkodott egy pillanatra – ahogy te mondtad... egy szex és más semmi kapcsolatban.

–        Biztos vagy benne? – tudakoltam, mert ha beindulok, nem fogok tudni leállni, az tuti.

–        Azt hiszem – felelte, de nem tartottam túl meggyőzőnek.

Lekászálódott rólam, hason terült el az ágyon, nekem pedig fel kellett ahhoz állnom, sétálgatnom kellett, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Ez egy erőteljes kétélű fegyver volt, mindkettőnk számára. Én nem fogom sosem megzsarolni a helyzettel, hogy ő nem fog sosem visszaélni a történtekkel, ebben már nem voltam annyira holtbiztos. Egy pillanatra a lányra pillantottam, az ágyon heverő takarók közt hanyagul eldobva magát várta a fejleményeket. A pólója kissé feljebb csúszott, és szemügyre vehettem a formás feneke alsó vonalát, még inkább arra sugallva, hogy egy ilyen lehetőséget nem nagyon kellene visszautasítanom.

–        Komolyan gondolod ezt az egészet? – néztem rá kérdőn a távolból, idegességemben beleharaptam az alsó ajkamba. Ez a nő egyszerűen kikészített.

–        Igen – vágta rá. – A tiéd vagyok!

Bármennyire hallani akartam ezt a mondatot a szájából, most valahogy megrémített. Tudtam, hogy még egy ilyen lehetőségem nem lesz, legalábbis ennyire nyílt felkéréssel, sosem. De nem akartam, hogy utáljon, ám ha sikerül alaposan megdolgoznom őt, úgy eljuttatni a hetedik mennyországba, amiről eddig álmodni sem mert, lehet, hogy meggondolja magát Kookot illetően, és mégis az én pártomat fogja fogni. Mindegy! Bátraké a szerencse...

Kifelé indultam volna a kabátomért, hiszen védelmi eszköz nélkül nem fogunk semmit sem csinálni. Nem azért, mert nem bíznék benne, hanem mert nem szeretnék felelőtlennek tűnni, meg persze sosem lehet tudni.

–        És most hová indulsz? – pattant fel HyeMi, és olyan sebességgel lépett mellém, hogy követni sem tudtam.

–        Tudod, fő a biztonság! – jelentettem be. – És ahhoz kell a kabátom, ami meg kint van a nappaliban.

–        Te óvszerrel a kabátzsebedben rohangálsz minden hová?! – csattant fel hirtelen, de nem értettem mire föl ez a nagy kiakadás.

–        Igen – feleltem meghökkenve. – Sosem lehet tudni, mit hoz az este.

–        Aish! – sóhajtott fel, én pedig az kilincs felé nyúltam, hogy megszerezhessem, amire szükségem van. – Hagyd a csudába!

–        Tessék? – értetlenkedtem. – Ezt ugye nem gondolod komolyan? Nem mintha nem bíznék benned meg ilyenek, csak tudod, gondolni kellene a következményekre is. Fiatal vagyok az apasághoz!

–        Abból sem lesz semmi baj! – nevetett fel, majd az íróasztal egyik fiókjából, egy kisebb dobozt vett ki, melyben lányos kellékeket véltem felfedezni, meg néhány levél gyógyszert, melyek közül egyet a kezembe adott. Hiányzott belőle pár szem, és mivel a napok is fel voltak rá írva, a pénteki napi, ami tegnap volt, hiányzott belőle, tudtam, mit is adott a kezembe. Elképedve néztem rá, mert nem értettem, hogy miért szennyezi magát hormonokkal egy fiatal lány.

–        Tudom, mire gondolsz – vonta meg a vállát közömbösen. – Egyrészt a volt pasim kényszerített rá, hogy szedjem, tisztában vagyok azzal, hogy mivel jár, és mivel sok előnyt találtam benne, nem mondtam le róla. Engem háromhavonta lát doki, mert ehhez ragaszkodott az exem, és valahogy megszoktam, így biztonságban érzem magam mindig. Egy idő után a berögzüléseket nem tudjuk magunkból kiölni, ez az egyik.

Kissé elszomorodva nézett rám, nem tudtam volna megmondani, hogy miért, de talán a kellemetlen emlékei miatt, mindenesetre biztos voltam abban, hogy a gyógyszereknek előbb vagy utóbb csúnya következményei lesznek, és nem is értettem, miért ragaszkodik hozzá.

–        De, ha e mellé még szeretnél plusz védelmi eszközt, nem bánom – folytatta, én pedig megrökönyödve néztem rá. – Másrészt, ha te mindig mindenhová csinos kis gumikkal rohangálsz, akkor nem kell még attól sem tartanom, hogy valami kórságot rám ragasztasz.

Le voltam döbbenve, úgy mindenen. Az őrült őszinteségétől egyszerűen a frász kerülgetett, az hogy gúnyosan beszélt hozzám, minden szavát körbelengte az a kegyetlen elhatározás, amit az ügyben annyira szeretett volna elérni, de jelenleg én váltam enyhén szólva döntésképtelenné. Akartam őt, de valahogy megrémisztett. Nem tudom, ha vajon nem rendelkezne semmilyen tapasztalattal sem, akkor is így reagálnék rá? Szerettem volna neki újat mutatni, de volt egy sanda gyanúm, hogy én fogok tőle tanulni, és nem fordítva.

–        Nos? – szakította félbe az őrlődésemet, majd egy könnyed mozdulattal hanyatt vágódott az ágyon. – Eldöntötted, mit akarsz?

–        Téged! – vágtam rá, majd egy gyors mozdulattal megszabadultam a felsőmtől.

Rajta, is feleslegesnek véltem a felsőjét, és sebesen meg is fosztottam tőle, ám döbbentem fedeztem fel, hogy alatta nem visel semmit. Elém tárultak tökéletes formái, úgy teljesen letisztultan, a meztelen valóságban. Nem tudtam betelni a látvánnyal, és egy lassú, óvatos mozdulattal végigsimítottam a mellei közötti völgyet, lefelé haladva a hasán. Mindent meg akartam érinteni, a teste minden egyes szegletét fel akartam fedezni, a kezemmel, a csókjaimmal, vagy akár a nyelvemmel is, az már nem érdekelt. Egyszerűen csak akartam őt, nem számított semmi, csak mi ketten abban a túlhevült pillanatban.

Szélsebesen húzott magához, majd hevesen megcsókolt, izgalmas nyelvjátékkal megfűszerezve, és egyszerűen nem tudtam betelni a csókjaival sem. Végighúzta a kezét a gerincem vonalán, mire halkan felsóhajtottam. Nem szerettem volna lemaradni az őt érintő kényeztetést, így egy újabb mély csók után, az ajkaimmal a nyakára vándoroltam. A bőrének émelyítő illatát mélyen beszívva, halmoztam el a nyakának ívét csókokkal, és amint a nyelvemmel siklottam át rajta, egy alig hallható nyögés hagyta el a száját. Ezek szerint elég hamar feltüzelhető, nem kellet volna sokat bajlódni az előjátékkal, de jelen esetben mindent érezni akartam a testéből, az utolsó kis szegletet is. Ismét lefelé kalandoztam a csókokkal, kezelésbe véve hol az egyik, hol a másik keblét, az alacsony termetéhez képes megállapítottam, hogy egyáltalán nem lapos, hanem szép domborulatokkal rendelkezik. Időnként, amikor elragadott a hév, kicsivel vehemensebben ragadtam meg, és amint a fogammal gyengéden ráharaptam a mellbimbójára, újfent felnyögött, de ezúttal sokkal hangosabban. Elégedettséggel töltött el, és aktívan folytattam a kalandozást a csókokkal, megint elkaptam a csodás ajkait, a kezemmel pedig egészen a combjánál jártam, és annak belső felületén haladtam felfelé. Egyetlen pillanatra érintettem meg, testének legféltettebb pontját, és azonnal megrándult az egész teste. Ismételten ellazult, de amint támadást indítottam azon pont irányába, minden egyes finom mozdulat után is remegni kezdett. Élvezettel hallgattam a nyögdécseléseit, annyira feltüzelt velem, hogy egyre inkább azon voltam, hogy minél hamarabb birtokolhassam a testét. Éreztem, hogy mennyire be van indulva ő is, az a forró nedvesség, ami a benne ténykedő ujjaimat körülvette, egyszerűen megőrjített. Egy másodpercre lestem rá az arcára, lehunyt szemmel érvezte a munkámat, az egyik kezével pedig az alattunk elterülő takarót markolta.

Nem bírtam tovább várni. Amint kivettem az ujjaimat a testéből, perverz módon lenyaltam azt, és az a lány ellenállhatatlan íze, teljesen megfosztott az eddigi visszafogott, kimondottan jófiús énemtől. Egyetlen pillanat alatt kibújtam a bokszerből, és a combjai között helyezkedtem el. Annyira merev voltam, hogy képes lettem volna gyilkolni a fegyveremmel is, de most egyetlen személyt kellett megölnöm, HyeMit, még pedig a fékezhetetlen gyönyörrel. Nem finomkodtam, amikor beléhatoltam, nem is volt rá szükség, hiszen annyira nedves volt, nem tapasztaltam semmilyen ellenállást sem, ám a lány egy halk sikollyal reagált a mozdulatra. Rápillantottam, hogy milyen arckifejezést öltött éppen, de az arcári csupán a gyönyör ezernyi kifejezése íródott ki. Örömmel töltött el, hogy megtehettem, sőt hogy ő akarta, így nem volt más hátra, igyekeztem egy kellemes tempót felvenni, és valóban megadva számára azt a mennyországot, amire vágyott. Pár percig lassan, vagy épp közepes sebességgel dolgoztam, halk nyögéseket és sóhajokat kaptam válaszul, melyeknek nagyon örültem. Szerettem ezt a hangot hallani, tudtam, hogy legalább nem vagyok teljesen használhatatlan. Újra és újra hevesen csókoltuk egymást, és amikor kicsivel mélyebbre hatoltam, a lány a körmeit a hátamba véste. Ez is tetszett, a vad énje amúgy is kimondottan vonzó volt számomra. Akkor döntöttem el, hogy magasabb sebességre, és még mélyebb lökésekre kapcsolok, hátha ez még hangosabb kitörésekre ösztönzik a lányt.

Nem is tévedtem. Minden egyes befelé irányuló lökésnél felnyögött, de eddig még nem tapasztalt hangon, a hátamon érzésem szerint tökéletes hosszú sebek lehettek, amelyeket a felhevült érzelmi katarzis okozott HyeMinél, és kíváncsi voltam, hogy meddig bírja. Én nem sokáig, nagyon közel álltam a végső élvezethez, olyan dolgokra kellett gondolnom, melyeknek köze sincs a szexhez, sőt még a lányhoz sem, hogy vissza tudtam magam fogni, mielőtt elmegyek. A következő pillanatban éreztem, ahogy a lány egész testébe összerándul, szinte felsikolt a kéjtől, és annyira szorította a benne lévő fegyveremet, hogy azt hittem, meghalok. Ám ez mindösszesen pár másodpercig tartott, utána teljes mértékben ellazult. Mindketten lihegtünk, a hajam csapzottan simult a homlokomra, és végül pár pillanat múlva kissé kimerülve borultam a lány mellé. Az arcára néztem, és döbbenten vettem észre, hogy könnyekben tör ki, kezdtem aggódni, hogy valamit nagyon rosszul csináltam.

–        Jól vagyok! – intett nyugalomra, amikor meglátta a kétségbe esett képemet.

–        De te sírsz! – közöltem vele, újra fölé hajolva.

–        Ez csak az intenzív érzés miatt van – mondta, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy egy jó fajta szex után a női fél könnyekben tör ki magából. Ez némiképp szokatlan.

–        Tényleg? – kérdeztem, mert nem igazán hittem neki.

–        Tényleg – vágta rá. – Azta, ez nem semmi!

–        Te most megdicsértél? – néztem rá elkerekedett szemekkel, de megjátszva mindent. Tisztában voltam a saját képességeimmel.

–        Igen, de áruld már el... – fordult át a hátára a hasára, felkönyökölve az állát az öklén pihentetve. – Hogy voltál képes visszafogni magad, pedig éreztem, hogy közel állsz a véghez, és mégsem tetted... Miért?

–        Mert a folytatásra mi maradna akkor – feleltem kissé önelégült módon.

/HyeMi/

Nem hittem el, hogy megtettem, és azt sem hittem el, hogy ez ennyire jó volt. Minden mozdulata a helyén volt, varázslatos érzéseket okozva bennem, és nem is tudom, hogy mikor éltem legutoljára akkora gyönyört, hogy még a könnyeim is kicsorduljanak. Persze, ez minden pasit megrémisztene, ha a csaj, akivel nagyban szeretkeznek, egyik pillanatról a másikra sírni kezdene, hiszen abból csak arra lehetne következtetni, hogy a fiú valamit nagyon elrontott. Ám ez nálunk nem így volt. Lenyűgözött, és nem bírtam egyszerűen szavakba önteni, hogy mennyire élveztem, amit csinál. Egymás mellett feküdtük és éppen arra készültem, hogy újfent megízlelem azokat a csodás ajkait, amikor egy erőteljes mozdulattal a fenekemre csapott. Hatalmasat csattant a tenyere a pucér hátsómon, nem beszélve arról, hogy mennyire fájt, én pedig legszívesebben felképeltem volna emiatt a húzása miatt.

–        Csak nem történt valami? – vonta fel a szemöldökét, majd feltápászkodott az ágyról, és felém nyújtotta kezét.

Egyszerűen nem bírtam őt deréktájban megpillantani, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy mekkora mérettel is rendelkezik, mert bennem igencsak aktívan, és elég mélységgel, sőt teljes kitöltöttséggel tudott ténykedni. De zavarban voltam, és kínosan ügyeltem arra, hogy pont ne pillantsak a véleményem szerint még mindig merev tagjára...

–        Mit akarsz? – kérdeztem azonnal, amint felszenvedtem magam. Kissé fájtak a lábaim, enyhe zsibbadást éreztem a testem különböző pontja is, és egy nagyon enyhe bizsergető érzést is, az előbb rendkívül alaposan megdolgozott részemben. Szerettem ezt az érzést, úgy éreztem, mintha húsz centivel lebegnék a föld felett. Csodálatos volt.

–        Támaszd csak meg azt a falat – mutatott a szekrény mellé, ahol egy nagyobb résznyi üres falfelület tátongott.

–        És mégis hogyan gondolod? – vetettem ellen.

–        Természetesen nekem háttal, fenékkel az irányomba – súgta fülembe közvetlenül, ijesztően perverz hangon.

Tudtam, mit akar, és teljesen bezsongtam az ötlettől. Engedelmeskedtem neki, a kezemmel megtámasztottam a falat, és éppen úgy helyezkedtem el, hogy tökéletes rálátása legyen a popsimra, ha már ennyire akarta. Megfogta a csípőmet két oldalról, erősen tartott, szinte belenyomta az ujjait a bőrömbe, mire kéjesen felsóhajtottam.

–        Rossz vagy! – suttogta ismét csak közvetlenül a fülembe. – Nem hittem volna, hogy még mindig ennyire akarod!

–        Pofa be és csináld! – utasítottam hátra sem pillantva, csupán a falnak magyarázva.

Nem voltam felkészülve az erőszakos mozdulatára, és amint vadul birtokba vette a testemet, felsikoltottam. Most nem volt egyáltalán óvatos, illetve gyengéd, olyan tempót alkalmazott, hogy kezdtem beleszédülni. Teljesen kitöltötte a testem, és ahogyan egyre mélyebbre hatolt bennem, éreztem, a kellemes kéjes érzéseket elterjedni az összes sejtemben. Szorosan tartotta a csípőmet, nem tudtam volna elmenekülni sem, feltéve, ha akartam volna, de annyira élveztem a tetteit, hogy meg sem fordult a fejemben. Jobb volt, mint az eddigi életemben bármikor is tapasztaltam. Hátra hajtottam a fejem, hagytam, hogy mámor átjárja a testem minden kis sejtjét, amikor azt vettem észre, hogy összesodorja a vállamra lógó fürtöket, majd erőteljesen megfogta a hajam, és hátra húzta. Így tartott, miközben fékezhetetlenül mozgott bennem, és kezdtem megadni magam. A lábaim zsibbadtak, egyre kéjesebben nyögtem fel, annyira közel voltam az újabb gyönyörhöz. Tetszett ez a vad, szinte állatias szeretkezés, teljesen felszabadított a gátlásaim alól, és nem tudtam betelni vele. Talán pár perc kellett ahhoz, hogy végre neki is jó legyen, hangos, olyan morgásszerű nyögés tört elő a szájából, amikor is lökött egy utolsót, és nedves forróság öntötte el a testem. Éreztem, ahogy ellazul, ám a bennem lévő testrészének enyhe lüktetése miatt, egy halk sikoly keretében, ismét sikerült elérnem a végső kéjmámort, megfeszültem, majd pár pillanat múlva a kielégülés boldog érzete töltött el. Arra eszméltem fel, hogy TaeHyung, amit távozott belőlem, hanyatt vágódik az ágyamon, csendes lihegése betöltötte a szobát.

A hátamat a falnak döntöttem, szaporán vettem a levegőt, és a fiú reakciója miatt nevetésben törtem kis. Jól voltam, manapság nem éreztem magam ennyire könnyednek, és felszabadultnak, nem is hittem volna, hogy valóban csak ez hiányzik az életemből. Lassú léptekkel mentem közelebb az ágyhoz, és azonnal Tae-hoz vágtam a törülközőjét, és közben magamhoz vettem a sajátomat is. Le kellett zuhanyoznom, bizonyos helyeken ragadtam, és nem kicsit megizzadtam.

–        Neked sem fog ártani egy zuhany – figyelmeztettem, amikor ellépdeltem mellette.

–        Ha csatlakozom hozzád, az úgy jó? – nézett rám ártatlan szemekkel.

–        Nem – vágtam rá, majd tüntetően kivonultam a szobába, és magamra is zártam a fürdőszoba ajtaját.

-

Talán negyed óra telhetett el a történtek óta, és nagyon örültem, hogy emlékezhetek. Egy kávéval a kezemben üldögéltem a konyhában, velem szemben TaeHyung, aki teát szürcsölgetett, amitől megint ki voltam akadva.

–        És most hogyan tovább? – kérdezte két korty tea között.

–        Mármint? – értetlenkedve.

–        Mi lesz kettőnkkel?

–        Nem hiszem, hogy ez bármin is változtat – vallottam be, de olyan pillantást vetett rám, mintha valami olcsó kurva lennék, és igen... talán valóban az is voltam.

–        Amit tettünk, nem fogjuk tudni meg nem történté tenni, ezt te is tudod.

–        Tudom, de ez a nem változtat az érzéseimen, kíváncsi voltam arra, hogy mire vagy képes mindösszesen ennyi.

–        És mire vagyok? – tette a csészéjét és lendült meg az irányomba. Ijedtemben majdnem eldobtam az enyémet, és amint egy darabban az asztalra sikerült tennem, hátrafelé lépdeltem, de csak a hűtőig tudtam. A hideg ajtó a hátamhoz ért, kissé összerezzentem tőle, ám a fiú a tenyereit a fejem mellé támasztotta, és olyan közel hajolt hozzám, hogy meg tudtam számolni az összes szempilláját.

–        Ne csináld ezt, kérlek! – könyörögtem neki, de úgy csapott le az ajkaimra, mint valami ragadozó madár az áldozatára, lesből támadva.

Hevesen csókolt meg, és alig negyed órája még mindketten a gyönyör hullámain szörföztünk, nagyon úgy tűnt, hogy most is képes lenne egy újabb kört lenyomni. Hogy kibírtam volna-e... Nem voltam benne annyira biztos.

–        Lenyűgözően gyönyörű vagy! – bókolt két csók között, és amikor mélyíteni akartam az egyiket, a telefonom megszólalt az konyha asztalán. – Fel ne vedd!

–        De ha fontos! – vettetem ellen, mire beleharapott a nyakamba, s azonnal halkan felnyögtem. Hogyan tudja ilyen pontosan eltalálni a legérzékenyebb pontomat? Beleremegtek a lábaim, nem csak a csókjaiba, hanem minden egyes cselekedetébe. Megőrjített vele.

–        Csak nézd meg, hogy ki az, és majd eldöntjük – utasított, majd egy lépéssel odébb állt, levéve a kezét a hűtőajtajáról, hogy megleshessem, ki az.

A készülékért nyúltam, és elkerekedett szemekkel néztem, hogy JungKook neve íródott ki rá, a szívem megdobbant a neve láttán, de talán csak azért mert eszembe juttatta, hogy mit is csinálok. Nem hittem volna azt, hogy ő képes, a maga visszafogott jellemével ennyire megdöngetni, de nem is baj, benne teljesen más vonzott. Tényleg kezdek hasonlítani egy olcsó ribanchoz.

–  Nos, ki az? –  jelent meg mellettem TaeHyung magas alakja.

– Nem fontos – vontam meg a vállam, és a hátam mögé a telefont.  

–        Na, mutasd csak! – Ezzel a felkiáltással vette el tőlem a telefont, és amint meglátta, hogy éppen az egyik barátja keres, aki számára nem a legszimpatikusabb, dühös pillantással kezdett el méregetni. – Miért van meg neked a száma?

–        Hogy el tudjon érni, ha segítségre van szüksége – magyarázkodtam, de feleslegesen. – A te számod is meg van, és képzeld JiMiné is, mégsem akadsz ki.

–        Az nem számít – vágott vissza hevesen, a telefon közben még mindig hangosan rikácsolt, egészen addig, míg a fiú mérgében ki nem kapcsolta azt. Még jó, hogy nem vágta földhöz.

–        Most, hogy tudom, meg, mit akart – sopánkodtam, majd lemondó sóhaj keretében elléptem mellőle.

–        Nem fog bele halni, hogy most nem tudott veled beszélni.

–        Az lehet, de... – fogtam bele, majd kemény pillantással illettem a fiút. – Most menj el, kérlek!

–        És ha nem akarok? – heveskedett, és tisztában voltam azzal, hogy nem fogom tudni kitessékelni. – Nem akarom, hogy vele tölts egyetlen pillanatot is, azt akarom, hogy az enyém legyél, csak az enyém...

–        Nem birtokolhatsz! – ellenkeztem, és kezdett bennem is felmenni a pumpa. – Miért akarod, hogy ennyire mellőzem JungKook társaságát!

–        Mert az enyém vagy! És ezen nincs mit szépíteni!

–        Fel fogod használni ellenem, ami köztünk történt? – kérdeztem teljesen elképedve, nem hittem volna, hogy valaha is képes ennyire rohadék módon viselkedni.

–        Nem – rázta meg a fejét, és ez adott némi megnyugtatást. – Ez is a közös titkunk marad, mint a zongora!

–        Hú, az jó!

–        De nem fogom, hagyni, hogy valaha is egyetlen ujjal is hozzád érjen.

–        Miért számít neked ez az egész ennyit, amikor a legelején közöltem, hogy amit művelni fogunk az nem más, mint érzelem nélküli szex, csak testiség! – Szinte a képébe köpködtem a szavaimat, annyira felbosszantott, hogy szerettem volna jól orrba vágni, pont, mint anyámat.

–        Mert nem tudok érzelem nélküli módon rád tekinteni, és nem is fogok – jelentette be tüzesen, a hangja annyi érzelemmel volt megspékelve, hogy nem tudtam, miként reagálni rá.

–        Miért? – értetlenkedtem, de valahogy a lelkem mélyén tudtam a választ.

–        Azért, mert szeretlek! – mondta végül, majd fogta a kabátját, és lelépett.

Csendben néztem, amit elsiet, én pedig könnyekben törtem ki, és átkoztam magam, amiért kimondattam vele azt, amitől a legjobban rettegtem...